A XVI. kerületi Kertvárosi Kertbarátok Egyesületének szakmai és kulturális kirándulása a Napfény Városában és környékén

Szeptember utolsó szombatján, azaz 2019. 09. 28-án került sor a XVI. kerületi Kertvárosi Kertbarátok Egyesületének, vagy más néven a Kertegyesületnek évente megszervezett buszos kirándulására, melynek úticélja idén Szeged és a tőle nem messze eső Kiszombor volt.

Ezúttal nemcsak a XVI. kerületi kertbarátok és családjaik vettek részt az úton, hanem néhányan a KALOT Szilasmenti Népfőiskola tagjaiból és a szomszédos XVII. kerületi kertbarátok közül is érkeztek. A szervezőnek, Bányi Gyuláné Katinak igen nehéz dolga volt, amikor a környék temérdek látnivalói közül ki kellett választania az egy napba sűríthető konkrét programpontokat, mivel el lehetne tölteni akár több napot csak Szegeden is. Jelen sorok írójának különösen kedves ez a város, mivel egyetemi éveim miatt meghatározó időszakot tölthettem itt.

A csapat korán reggel találkozott Mátyásföldön az IKARUS parkolóban, a beszállást követően pedig kezdetét vette az egy napos felfedezőút. Aki még nem járt Szegeden, talán még annak is eszébe jut a városról a paprika és a Pick Szalámi, így Budapestről Szegedre érkezvén kirándulásunk stílszerűen a Pick Gyár Mintaboltjában kezdődött. Igaz, Fővárosunkban is már minden kapható, ugyanakkor  teljesen más érzés egy olyan üzletben vásárolni, ahol szinte a gyártósorról lehet a kosunkba tenni a finomabbnál finomabb téliszalámikat. Természetesen jóval szélesebb kínálaból lehetett választani egy átlagos bolthoz vagy áruházhoz képest.

A második állomásunk helyszíne Kiszomborban volt egy társasgazdaság központi telepén, ahol az ügyvezető, Szeredi Attila, a KALOT mozgalom alelnöke mesélt az üzemük működéséről. A kiszobori Ladányi Major indulása a rendszerváltás idejére nyúlik vissza, amikor a gazdaság jelenlegi igazgatója a generációk óta gazdálkodó családjával közösen megvásárolta az egykori TSZ tehenészeti telepét. Az átvett állatállományt egy TBC járvány miatt el kellett pusztítani, ezután tértek át 1998-ban a növénytermesztésre. 

A jelenleg több mint 1150 hektáros területen a 120 hektár újonnan telepített erdőt leszámítva szántóföldi termelés zajlik: 600 hektáron exportra szánt durumbúzát, 50 hektáron repcét, több száz hektáron étkezési napraforgót és vetőmag célra őszi borsót termesztenek, továbbá a kultúrnövények palettája idén kibővült az étkezési őszi mákkal. A gazdaság működtetését 2 mérnökből, 6 traktorosból, 1 titkárnőből és 3 biztonsági őrből álló csapat látja el, ami a szervezett együttműködést illetően jelenleg is egy családi gazdasághoz hasonlítható. Ennek szemléltetésére jó példa a gazdaság dolgozóinak tojás- és húsellátását szolgáló állattartás megszervezése, hiszen a baromfik, setrések és marhák gondozását kalákaszerűen közösen, heti váltással oldják meg a telepen. A közösségi összefogásnak köszönhetően így senki nem válik a gazdaság rabjává és mégis saját előállítású, megbízható forrásból származó élelmiszert tehetnek a családjuk asztalára.

A gazdaságban hosszú ideig termeszették a környéken hagyományosan elterjedt fokhagymát is, de sajnos annyira problámássá vált ennek az ágazatnak a működtetése, hogy nagyjából 10 éve teljesen felhagytak vele.  Igaz ugyan, hogy a gazdaság területén a környékbeli gazdák még bérelnek fokhagymatermesztés céljából  földket, de a Ladányi Major már csak a föld- és növényvédelmi munkák elvégzésében vállal szerepet.

A kiszombori fokhagymatermesztés válságának csak egyik oka az alacsony minőségben beszerezhető szaporítóanyag, a fő aggályt a termesztőterület fertőzöttsége jelenti. A földben ugyanis olyannyira elszaporodtak a növényt károsító gombák és károkozók, hogy az általánosan alkalmazott 5 éves vetésforgó és a bevett növényvédelmi megoldások már nem elegendőek a nyereséges termeléshez. Emiatt egyre többen hagynak fel a környéken a fokhagymatermesztéssel, mivel sajnálatos módon a francia és amerikai előképek alapján csekély remény van arra, hogy 50 évnél hamarabb megtisztuljon a talaj.

A Ladányi Majorban a fenti gondok és az utóbbi években az egyéb kultúrákban is tapasztalható termésvisszaesés miatt arra jutottak, hogy a hatékonyabb termelés érdekében mielőbb szakítani kell az évtizedek során alkalmazott földművelési gyakorlattal és helyette előtérbe kell helyezni a természetes körforgás visszaállítását. Az intenzív mezőgazdasági tevékenységnek köszönhetően a talaj humuszban gazdag felső rétege lepusztult az abban található, szemmel láthatatlan talajlakó élőlényekkel együtt. A termőtalaj kimerülésének egyik forrása a talaj rendszeres forgatásában keresendő, a másik probléma pedig, hogy a szerves anyag egyáltalán nem kerül visszapótlásra a rendszerbe. A világon másütt is tapasztalt termésvisszaesés kézzelfogható jelét adja, hogy a mikroorganizmusok és más talajban található élőlények közreműködése műtrágyával pótolhatatlan láncszemnek számít a sikeres növénytermesztésben.

Az amerikai tanulmányúton begyűjtött ötletek alapján a talajélet regenerálódása céljából már Kiszomboron is zajlanak a talajélet élénktésén alapuló, termeléstechnológia megújítására irányuló kísérletek. Például a Majorban a no-till technológiának megfelelően törekszenek a talaj folyamatosan növénnyel való takarására. Ennek érdekében idén már egyáltalán nem szántották fel a földeket, csak lazították, a learatott búza szalmáját a területen hagyták és arra direktvetéssel rögtön takarónövényeket vagy repcét, napraforgót vetettek, emellett több területet hagytak tesztjelleggel műveletlenül. Ez azonban a műtrágyák és növényvédőszerek további használata miatt nem jelent egyet a biotermelésre való áttérésre, de egy hatalmas lépés a természetes környezet fenntarthatóbb működése felé.  A Ladányi Majorban jelenleg csak kísérletézés zajlik, még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, a türelmes és kitartó munka csak 5-6 év múlva hozza meg gyümölcsét, várhatóan a magasabb terméshozammal együtt

Végsósoron a legnagyobb problémáját egy nagyüzemi gazdaság  vezetésének talán nem is az állandó innováció szükségessége és a folyamatosan változó körülményekhez való alkalmazkodás kényszere jelenti, hanem sokkal inkább az emberi munkaerőhiány. Nemcsak az Alföldet, hanem a magyar mezőgazdaságot általánosságban jellemzi, hogy komoly fejtörést okoz a kézi munkaigényes feladatok megoldása. A megfelő mennyiségű és ráterettségű emberi erőforrás hiánya okozta, hogy a Ladányi Majorban fel kellett hagyni a szegedi Gabonakutató által felvásárolt magas minőségű búza vetőmag termesztésével. Ez a helyzet valószínűleg már nem fog változni, így a jövőben csak gépesített megoldásokban lehet gondolkodni.

Szeredi Attila előadása után nem mentünk tovább azonnal, mert volt szerencsénk megismekedni a KALOT elnökével, Miklós  Zalán Árpáddal. Tápiószecső és Kóka plébánosaként is működő Zalán atya beszámolt a szervezet tevékenyéségről, jelenlegi helyzetéről és jövőbeli célrairól, melyről minden résztvevő kapott egy nemrég megjelent kiadványt. A KALOT Katolikus Népfőiskolai Mozgalmat P. Kerkai Jenő jezsuita szerzetes alapította Szegeden 1935-ben az agrárproletariátus problémáinak megoldására. A keresztény értékeket szem előtt tartó és a művelődést szorgalmazó kezdeményezés hamar országos szinten elterjedt és működött az 1946-os betiltásáig. Az 1988-as újjáéledés óta a KALOT Mozgalom tevékenysége kezdetekhez képest sokat változott, azonban a magyar nép szolgálata, mint vezérfonal ma is úgyanúgy érvényesül. Jelenleg a KALOT Mozgalom keretei között szervezett képzések és közösségi programok célja az egyén életének minél teljesebbé tétele, a helyi identitás fokozásával.  A legfőbb cél egy Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózat kialakítása volna, ami a lakitelekihez hasonló népfősikolák összefogásán alapulna. Itt kell megemlíteni, hogy a 2013-ban alapított XVI. kerületi Kertvárosi Kertbarátok Egyesülete a KALOT helyi szervezeteiből vált ki, ugyanakkor Kertegyesületünk jelenleg is tagszervezete a KALOT Mozgalomnak.

Miután elköszöntünk Zalán atyától, megnéztük a Ladányi Major állattató telepét is és átvettük az előre merendelt, kiskerti vetésre szánt fokhagymánkat, újra Szegednek vettük az irányt, de Kiszombor központjában még megálltunk, hogy megnézhessük a római katolikus templomot és a mögötte álló Árpádkori, 12-13. század fordulóján épített körtemplomot. Ez utóbbiból csak 3 hasonló épült egész Európában, és ezek közül is mindegyik az egykori Magyar Királyság területén található. Az épület kupolájának keleti karéjában látható 13-14. századi freskóiban azért gyönyörködhetünk még mindig, mert kivételes módon a törökök a falut lerombolták, ellenben a temlomot megtartották valószínűleg kerek formája miatt, amit később talán fürdőnek vagy istállónak használtak. A hosszhajós neoromán stílusú, római katolikus Nagyboldogasszony templom későbbi hozzáépítés eredménye, amit az 1975-1983 közötti régészeti feltárás során leválasztottak az eredeti formájába visszaállított körtemplomtól. A rotundában jelenleg is tartanak miséket, de inkább hétköznapokon a korlátozott befogadóképessége miatt.

Mielőtt utolsó programpontunkhoz érkeztünk volna, ebédszünetet tartottunk Szegeden a Lencsés Horgásztó melletti Jobb Mint Otthon Kisvendéglőben, ahol a hely szelleméhez hűen Szegedi filézett pontyhalászlevet, illetve vegyes halászlevet fogyaszthattunk el.

A nap zárásaként késő délután érkeztünk meg a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjébe, amit majd' 100 éve, 1922-ben Győrffy István botanikus professzor alapított a várostól kapott 17 hektáros területen. Az Intézmény jelenlegi igazgatója Németh Anikó, a Szegedi Kertbarát Kör elnöke, aki a helyi kertbarát összejöveteleknek is a Füvészkertben ad otthont, így számunkra végképp kihagyhatatlan lehetőség volt a helyszín felkeresése. 

Az egyik ott dolgozó kertészmérnök élménydús vezetésének kíséretében tekinthettük meg a Füvészkert Park részlegének különböző egységeit, úgy mint a Mediterrán- és a Trópusi üvegházat, a Trópusi lepkekertet, a Lótuszos- és Tündérrózsás tavat. A hivatalos programot a Lótuszos tónál egy közös csoportképpel zártuk, majd a fennmaradó fél órában mindenki szabadon megnézhette a Kert további két nagy egységét, a különböző növénycsaládokba tartozó fákat és cserjéket bemutató Arborétumot és a hazai Társulásokat. Ez utóbbinak része a  konyhakerttel felszerelt Tanyaudvar és a méhészeti bemutató rész. A gyűjteményi vezetés során elhangzott és sajnos mi is tapasztalhattuk, hogy a  Füvészkertben már szemmel látható a klímaváltozás hatása: a Kert hatalmas tölgyei az évről évre fokozódó légszárazság miatt idejekorán elsárgultak, a diófák levelei lehullottak, emiatt már most nemzetközi szintű kísérletek zajlanak a jövőbeli megoldások megtalálására. 

Kertbarátaink általános véleménye  volt, hogy a Füvészkert 17 hektárját és az ott bemutatott több, mint 5000 növényfajt és fajtát nem lehet és nem is szabad egy óra alatt végigrohanni, mert így nem jutott elég idő az ösvényeket járva a növényeket kellőképpen megcsodálni.

Este hat óra körül nehéz szívvel kellett búcsút mondanunk a Füvészkertnek és Szeged városának, mert vissza kellett indulunk a reggeli indulásunk helyére. Városnézésre már csak a buszról szétnézve volt módunk, így biztosak vagyunk benne, hogy a jövőben szervezni fogunk még egy kirándulást erre a környékre, akár a Füvészkert egyik rendezvényével összekötve.